Végre itt a tavasz! És ez mit is jelent? Hogy újra kezdődik a motoros szezon! Soha nem szerettem a telet, de mióta sikeresen letettem a jogsit motorra és összespóroltam egy 600-as kis rakétára (jó, sportmotor, de had hívjam már rakétának), azóta ez az ellenérzés masszív utálattá fejlődött bennem. Mert persze ilyen-olyan bélelt nadrágokkal, dzsekikkel elég sokáig ki lehet tolni a szezont, de aki ült már járgányon, az pontosan tudja, hogy napsütésben igazi az élmény.

Persze, a szezonra alaposan fel kell készülni, mind a felszerelést, mind a motort illetően. Érdemes ellenőrizni, hogy a sisak kifogástalan állapotban van e, nadrágon, motoros dzsekin nincs e szakadás, cipzár működik-e, kesztyű, csizma, minden okés e. És természetesen érdemes a motort is átnézni, átnézetni. Az én kicsikémben éppen esedékes egy olajcsere, és egy alapos tisztítás és átkenés sem ártana a szerkezetének.

Elgurultam hát a kis rakétámmal a közeli olaj- és kenőanyag forgalmazó céghez, akik szerelőműhelyt is üzemeltetnek, foglalkoznak olajcserével és ilyen alapszintű karbantartással is. Hiába imádom a motoromat, ez az olajozás nem nekem való!

A pulthoz lépve tátva maradt a szám: az eladó srác háta mögött, a személyzeti rész bejáratában egy ugyanolyan motoros bőrkabát lógott felakasztva, mint az enyém. Nem akartam elhinni, így rákérdeztem a srácnál, és ő megerősítette: igen, ez bizony egyforma. „Egyszerűen imádom – nevetett fel – az eddigi legjobb bőrkabátom!” Persze rögtön erre terelődött a szó, hogy ki mit szeret benne a legjobban. Nőből vagyok, mindig is érdekelt a divat, fontos volt, hogy a motoron is jól nézzek ki, így természetesen engem először a látvány fogott meg: egyszerű, letisztult, fekete – és mégsem unalmas. Kimondottan nyári védőfelszerelés, bélés nélküli, de még így is alig mertem elhinni milyen jó a szellőzése. A srác mosolyogva bólogatott, hogy ő se gondolta volna, hogy ennyit számít az, hogy perforált marhabőrből készült a kabát. A fehér fényvisszaverő csíkok megtörik az egybefüggő feketeséget és nagyon feldobják az összeképet, miközben a láthatóságot segítő, javító funkciójukat is tökéletesen ellátják. A stretch betéteknek köszönhetően nagyon kényelmes viselet, és ezek szintén javítják a kabát szellőzését is. A könyök- és vállprotektorok elhelyezkedése is nagyon ideális. Korábban volt problémám dzsekivel ilyen téren, hogy úgy éreztem, akadályoznak a mozgásban ezek a védőrészek, de ezzel a bőrkabáttal egyszerűen minden tökéletes. Gyárilag ütéstompító hab van a hátában, én ezt is protektorra cseréltem, így éreztem teljesen biztonságosnak. Meglepődtem, mikor a pultos srác azt mondta, hogy csak az eredeti hab betéttel használja, azt mondta elég masszívnak és megbízhatónak érzi, amiben igaza van, de én már csak ilyen aggódós és maximalista vagyok. És majd’ el felejtettem, hogy mi a másik dolog, ami nagyon hasznos és praktikus ebben a szuper kis kabátban: vízálló belső zseb. Bár van egy mágneses hátsó dobozom, nagyon ritkán használom csak, inkább megpróbálom a zsebeimbe elpakolni azt, ami feltétlenül szükséges: pénztárca, iratok: forgalmi, jogsi, kulcscsomó… Két külső és egy belső zsebbel van ellátva a motoros bőrkabát, és ebből a belső vízálló. Egyszer már eláztattam a forgalmi engedélyem, így azóta különösen vigyázok rá.

Szerencsénkre pangott az üzlet azon a délelőttön, így teljes nyugalomban beszélgethettünk a szenvedélyünkről – a pulton ülve. Előkerültek a legkedvesebb és legrázósabb motoros sztorik, és hogy milyen közegben teszteltük eddig imádott kabátunkat.

A srác bevallotta, hogy ő bizony már csúszott egyet a hátán vele, ezért is bízik meg nyugodtan a hab betétben. „Persze nem estem olyan nagyot – mondja mentegetőzve – csak elcsúsztam egy olajfolton, és ahogy kiment alólam a motor, csúsztam pár métert háton, szerencsére csak inkább a fűben, mint az aszfalton, így a dzsekiben nem esett nagy kár, de azért ráestem a hátamra, és védett a betét megfelelően.”

Kicsit ijesztő volt, amit mesélt, ilyen olajfoltos történetem nekem is volt, még régebbről. Az akkori fiúmmal együtt motoroztam akkor, nekem még nem volt saját, se motor, se felszerelés, és felváltva vezettünk, akkor éppen ő. A srác próbált ellenkormányozni, de csak az lett a vége, hogy beborultunk az árokba: én átestem rajta, és végigcsúsztam a betonon, szerencsére egész könnyen megúsztam, a sípcsontom fájt még később, és meghúztam egy szalagot a térdhajlatomnál. A kezem viszont közvetlen viszonyba került az aszfalttal, lejött bőr rendesen az alkaromról. Akkor döntöttem el, hogy rendes dzseki és nadrág nélkül nem ülök fel többet, mert bármi lehetséges.

Az új bőrkabátommal szerencsére nem volt ilyen, nekem a szellőzését volt szerencsém a tavalyi szezonban letesztelni: elképesztően meleg nap volt, egy kisebb csapattal indultunk túrázni. Többször meg kellett állnunk inni, levegőzni, mert akin nem megfelelő minőségű felszerelés volt, az piszkosul szenvedett a hőmérséklettől. Szegény barátnőm egy olyan dzsekit használt, mint én régen, és az nem volt erre a melegre specializálva. Az egész bandából én bírtam a legjobban az utat, tényleg sokat segített a perforált bőr, és az elasztikus betétek. Persze minden csapatban van legalább egy „ügyeletes laza”, aki pólóban jön a melegre hivatkozva – ő viszont fázott szegény, amikor bekanyarodtunk az erdőbe, mert ott a fák hűvös árnyékában, a menetszéllel egybekötve már korántsem volt hőség. Így akárhonnan is néztünk, én jártam a legjobban, mert nem lett belőlem főtt rák, és a fák között is hasíthattam, nem fáztam egy percig sem.

Emellett az sem volt utolsó, hogy sikerült megáznom is, és a kis belső zseb nagyon jól teljesített. Ugyan nem motoros felszerelésnél, hanem például hátizsáknál, vagy cipőnél jártam már úgy, hogy a vízállónak titulált darab nem bírta a terhelést, ha több volt, mint szemerkélő eső, már áteresztette a vizet. Aznap viszont, bár bőrig áztam, a telefonom és a forgalmi sértetlenül, csontszárazon került elő a belső zsebből.

A pultos srác egyetértően bólogatott: az eső-teszt nála is megvolt, és ő is indiántáncot járt örömében.

Közben rátértünk arra is, amiért valójában jöttem: az olajcsere és a karbantartás. Mondta, hogy megcsinálja most gyorsan, ne kelljen itt hagynom a kis drágámat csak ezért, hiszen ezek egyszerű, rutin dolgok. „Ha gondolod, megmutatom hogyan kell tisztítani és olajozni, és akkor ezt meg tudod csinálni később magad is”. Hát, gondoltam, egyszer élünk, ez végül is csak kosz és némi olaj, egy igazi motorosnak tényleg tudnia kéne ezt is… A srác adott egy munkás pólót, hogy ne kenjem össze magam (annyira) és nekiláttunk. A végére rájöttem, hogy ez tényleg nagyon klassz meló, egészen érdekes kontaktba kerül így az ember a motorjával, már-már meghitt ez a szitu. A srác türelmes volt, minden alaposan, részletesen elmagyarázott, ha rosszul csináltam, korrigált. De egész hamar ráéreztem az ízére, nevetett is rajta, hogy ezt igazán megtanulhattam volna korábban is. Ha már úgyis ráértünk, alaposan le is mostuk a kis rakétámat, csak úgy csillogott-villogott, tökéletes állapotban volt.

„Hánykor végzel? – kérdeztem a srácot, mielőtt elindultam. – Visszajövök eléd, guruljunk egyet!” Mosolyogva igent mondott a meghívásra, így közösen is alkalmunk volt tesztelni a motoros bőrkabátunkat.