Hát ritkán látok annyira helyes pasast, mint az új beszerző raktárosunk. Mikor először megláttuk, a csajokkal azonnal összesúgtunk a háta mögött. Komolyan úgy éreztem magamat, mint gyerek koromban még kamaszként.

Már ideje volt, hogy felvegyenek valakit végre, mert már sok volt a munka így. Raktáros hiányban szenvedtünk, amióta Gábort elküldték. Valahol megértem a főnökség döntését, és nem is befolyásolhattuk, csak így nekünk a többieknek lett nehezebb. Gábort tudtuk hogy nem kell félteni, és mikor milyen hangulata van, úgy dolgozik. Ez az egyetlen nagy hibája volt, és hiába figyelmeztettük, hogy nem lesz jó vége.

Azon gondolkodtunk, hogy az új embert vajon kinek kell majd körbe vezetnie, elmutogatnia mindent neki. Azt gondolom bármelyikünk megtette volna szívesen.

Persze nem voltunk ennyire szerencsések, hiszen nem minket választott András a főnök, hanem egy férfi kollegát. Persze érthető volt, hiszen ő be tud menni a férfi öltözőbe, mi meg nem. Jó mondjuk nem nehéz megtalálni a beszámozott öltöző szekrényeken a saját számunkat.

Emlékszem, mikor levette először a nyitott bukósisakot, rövid barna haj, barna szem… nagyon helyes volt. Napközben pár alkalommal eszembe jutott, hogy vajon lehet e tényleg valakije, de mégsem lehetek ennyire illetlen, hogy megkérdezzem tőle első nap. Az olyan, mintha rá akarnék mászni, annak ellenére, hogy tényleg szívesen megtettem volna. De senki nem vetheti a szememre, hiszen fél éve már, hogy szakítottam a volt párommal, és azóta nem volt kapcsolatom senkivel sem…